Mindannyiunk ismerősi körében van legalább egy ember, aki ebbe a kategóriába tartozik. Már külső megjelenése is elüt a többi korabeli egyedétől, általában valami közepesen modoros jellegtelen, koravén viselet, drapp színű nadrág, rövidujjú kockásing szigorúan betűrve a nadrágba, ahogy azt anno általánosban az évnyitón elrendelték az ünneplő ruházatnál. Rosszabb esetben oldalzsebes nadrág, polár felső, vagy valamilyen technikai/sport ruházat, nem mérethelyes kabát vagy dzseki, ami több számmal nagyobb a kelleténél. Foglalkozását tekintve az IT szektorban tevékenykedik, vagy valamilyen mérnöki foglakozást űz, gépészmérnök, építész, vegyészmérnök. Gyakran szokta büszkén hangoztatni, hogy ő ám mérnökember, nem ám olyan egyszerű halandó ostoba féreg, mint a cég többi dolgozója, és ehhez természetesen mérnöki gondolkozás társul. Gyakran sztorizgat az egyetemi évekről, vizsgákról, oktatókról:
-Annak idején a Marjainál a BME-n mindenki megbukott először a szigorlaton, én is csak harmadjára mentem át nála, utána már UV jött volna, de megtanultuk a szakma alapjait egy életre, nemcsak beseggeltük droid módjára, ezért életem végéig hálás leszek neki!
A negyvenéves balfasz teljes még mindig arra alapozza teljes életfilozófiáját, amit Ilonka néni mondott neki a 6.b osztályfőnökeként:
-gyerekek, hát így is lehet? Hát lehet így is? Lehet normálisan, szépen?
Ezek az általános iskolai és egyetemi sztorik, amiket gyakran hallani tőle, ezen kívül más beszédtéma nem nagyon kerül elő a beszélgetésben tőle, érdeklődése nagyon szűk, általában 3-4 témára korlátozódik, valószínűleg autista. Teljes megszálltsággal képes 20 évvel ezelőtti lan partis délutánokat felidézni, ezeknél élvezettel magyarázza, hogy milyen játékokkal játszottak akkoriban, meg hogy milyen gépek meg milyen konfigok voltak hozzá. Révedezve mesél a régi szakmai kihívásokról,20-30 éve felprogramozott routerek, hálózati megoldások, programozás szigorlat anno az egyetemen, és a többi. 40-50 perc után sem veszi észre, hogy ez a beszélgetőpartnerét ez a legkevésbé sem érdekli. Hümmögés és türelmes reménykedés, hogy egyszer csak abbahagyja, esetleg egy hamarosan kezdődő meetingre hivatkozva érdemes kiugrani a beszélgetésből. Ha érdekel is valamennyire a mondandója, de nem érthető elsőre, amiről a negyvenéves balfasz beszél, -mivel a beszélgetőpartnert nem parafenomén, és nem tud gondolatokat olvasni- akkor lenézően elkönyveli egyszerű hülyének, aki nem képes ezeket a magasztos mérnöki gondolatokat felfogni. Képes a legegyszerűbb dolgokat is a végtelenségig túlbonyolítani, egy egyszerű eldöntendő kérdésre több tucat barokkos körmondatban válaszol, egy szimpla igen/nem/nemtudom helyett. Valósággal beleremeg amikor valamilyen új információ kerül a kis világába. Álmából fölkeltve is pontosan el tudja mondani, hogy hogy lett felprogramozva a router 96’-ban a Pista bácsinak a régi telephelyen, de azt csak nehezen tudja megérteni, hogy a lépcső után balra vagy jobbra kell fordulni. Mondani sem kell, magánéletét tekintve egyedülálló, várja a nagy csodát, a munkahelyén a nőstény egyedekkel próbálj szóba elegyedni, ilyenkor félénk nyekergő hangon próbál valami eszmecserét kezdeményezni. Az érdeklődés általában nem kölcsönös, a nyekergő próbálkozásokat lepattintás vagy unott bólogatás kíséri, rosszabb esetben bepanaszolja HR-nél vagy a menedzserénél. A negyvenéves balfasz ebből azt a következtetést vonja le, hogy nem volt elég jó, mert nem volt elég vonalas ilyen téren, nem volt elég feminista, ezért görcsösen próbál túlkompenzálni, hogy ő igenis jófiú, és méltó a kiszemelt figyelmére. Persze a kolleginák ezután sem veszik túl komolyan, kiröhögik, lenézik, de néha kap egy-egy buksisimit, amitől egy ideig a fellegekben érzi magát. Tudván hogy a negyvenéves balfasz szimpátiát táplál irántuk, próbálják kihasználni ezt, és rálőcsölnek mindenféle plusz feladatot, amit persze a negyvenéves balfasz örömmel vesz. Politikai nézeteit tekintve nézve lelkes liberális, mindig kiáll az éppen aktuális kötelezően támogatandó ügyek mellett, SZFE, ellenzéki összefogás, tüntetés, miegymás. Ha véletlenül nem olvasnál függetlenobjektív médiát, lelkesen beszámol minden reggel a telex és 444 legújabb cikkeiről, amolyan 21.századi Szabad Nép félóra, csak most multis környezetben:
-Hallod ez nagyon durva, tegnap Oroszországban már leálltak a közművek, hamarosan bezárnak a benzinkutak is, Putyin tegnapelőtt meghalt hererákban, összeomlott a gazdaság, az emberek pedig az utcákon tolongva, ujjongva ünneplik a felszabadító Ukrajnát!
A negyven éves balfasz lelkesen terjeszti az igazságot, kötelességének érzi, hogy másokhoz is eljusson a szent üzenet, akik esetleg nem férnek hozzá a független sajtó termékeihez.
